A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Dőzsöltem az elmúlt hetekben. Epret ettem szamócával, szamócát eperrel...
Tehettem, mert május elejétől, amerre csak a szem ellátott, mindenütt epret láthatott... Mit epret! Eperhegyeket! Az országúton autózóknak az árokparton kínálták, kilóra. Az aluljárókban kisebb dobozokban... A piacokon így is, úgy is - kilóra is dobozban is, kinek-kinek tetszése, pénztárcája szerint...
Tehettem, mert a Nagy Kerti Tudóskönyv szerint egy tálka gyümölcs mindössze 55 kalóriát tartalmaz. A dietetikusok az egyik legkiválóbb fogyókúrás gyümölcsnek tekintik, nemcsak alacsony kalória értéke, hanem magas vitamin tartalma miatt is. A tálka eper C vitamin tartalma 88 mg, ami bőven meghaladja az emberi szervezet napi 45 mg-os szükségletét. Értékes, ősi gyümölcs. Tudós kertészek leírásából tudható, hogy már az 1300-as években helyett kapott a kertekben az erdei szamóca, amit elsősorban díszítő virágként ültettek. Igaz, elsősorban a királyi kertekben, így például a franciaországi Louvre-ban. Nem tartott sokáig, hogy a termesztők megkóstolják a gyönyörű gyümölcsét is, Nicholas Myrepsus görög orvos írta le először jótékony, gyógyító hatását. Hűsítő, bánat és feszültség oldó, étvágygerjesztőként a SZAMÓCÁT! Bizony! Mert az a gyümölcs, amit mi
földi eperként ismerünk, az erdei szamóca háziasított változata. Epernek a fán termő fehér színű gyümölcsöt hívják, amit a mai szóhasználatban szederként ismerünk - rosszul.
Így, hát mire véget ér az eper szezon, megtanultam azt is, hogy tulajdonképpen az eper szezonban, szamócát ettem! Jobb is, sokkal szebb szó a szamóca, mint eper. A szamóca szó, olyan gömbölyű és kerek, míg az eper kicsit karcos, pattogós... Ezért ha bárki is azt hitte, még az elején, hogy kicsit megzakkantam a nagy szamóca evésben, és beszélek össze-vissza - rosszul hitte! Csak ízlelgettem a szót is, akár a gyümölcsöt...
Nagyon egyszerűen készíthetjük az év bármely szakaszában, ha ügyeskedünk egy kicsit. A friss, hibátlan szamócát negyed kilós csomagokban lefagyasztjuk. Ha kedvünk támad hozzá, előveszünk egy csomaggal - akár karácsonykor is... Lábasba tesszük, majd folyamatos kevergetés mellett addig rotyogtatjuk, amíg a víz kifő a gyümölcsből. Ez körülbelül 20 perc. Tisztára mosott kis üvegbe töltjük, celofánnal bélelt fedővel lezárjuk, majd fejjel lefelé fordítjuk, így hagyjuk állni 5 percig. Majd frotír törölközőbe csavarjuk (dunsztoljuk) és ott hagyjuk kihűlni. Kész is a friss szamóca lekvárunk, ami hűtőbe téve 1-2 hétig eláll. De ügyeljünk arra, hogy fémes eszközzel, késsel, kiskanállal ne vegyünk belőle, mert a lekvárok nem szeretik a fémeket és ettől megpenészednek. De ha műanyag kanállal, kisebb fakanállal szedünk belőle, fenséges csemege lesz a reggeliző asztalnál.
Nagyon fontos tudni, hogy lekvárnak azt hívjuk, amiben nincs cukor! Azt amit cukorral és zselésítő anyaggal készítünk, az a dzsem (jam). Nagyanyáink és a szakemberek pedig inkább "íz"-nek nevezik. Szamóca íz, barack íz, ribizli íz... Éppen azért, mert nem tiszta gyümölcs, cukrot is, adalékokat is tartalmaz, de gyümölcs íze van. A vajas pirítósra, kalácsra is hajszál vékonyan kenjük, éppen csak, hogy jó íze legyen!
Egy kétliteres befőttes üvegbe rakjuk a megtisztított, megmosott szamócát, meglocsoljuk a mézzel, hozzáadjuk a vanília rudat, ráhelyezzük a lime karikákat. Sötét, száraz helyen két hétig érleljük. Időnként összerázzuk. Két hét eltelte után leszűrjük, csavaros üvegbe töltjük! Királyi, sehol nem kapható ital lesz belőle! Hűtőben sokáig eláll, feltéve ha senki nem jár rá a családból, mint annak idején az én Nagyim! Reggelente mindig kortyolt belőle egy kis kupicával, csak azért, hogy jobb legyen a szája íze, meg az egész napja!
Rövid, szomorú hír: elpusztult Zara a Kecskeméti Vadaspark - és nem túlzás azt mondani, hogy az ország kedvenc szurikátája. Alig több mint egy éve, Tokovics Tamás a Kecskeméti Vadaspark igazgatója még így mutatta be őt a világnak:
Azóta társat is kapott, Zorró nevű szurikáta fiú lett a párja és kölykeinek apja. Azaz, lett volna ha a kölykök meg tudnak születni, mert Zara vemhes volt, amikor egy látogató úgy földhöz csapta, hogy elpusztult. Így elpusztultak a még meg sem született kölykei is...
A legnagyobb tragédia ebben a történetben, hogy aki földhöz vágta a vemhes kis szurikátát, ő is kölyök még, de már nem annyira, hogy ne tudná olyan erővel földhöz csapni a kis állatot, hogy a lélek is kiszálljon belőle... annyira sem, hogy ne tudna olvasni... Ugyanis a szurikátákhoz vezető úton végig ki volt írva, NAGY BETÚKKEL (!), ne nyúljanak az állathoz, mert vemhes, ilyenkor különösen érzékeny, agresszív és HARAP! A fiú ennek ellenére nyúlt be a ketrecbe és a kis állat megharapta...
Forrong a net a hírtől, röpködnek a vélemények pro- és kontra... .
A pro: "..az ilyenek hagyják a kutyákat az út szélén" "ezekből lesznek az asszonyverők, gyerekverők..." "..az állatkínzók! Őt is földhöz kellene b@szni..." "Meg a szüleit is..."
A kontra: " Megharapta, ember! Megharapta! Megtorolta! Helyes! Nehogy már a szurikáta legyen a f@sza gyerek!" "A szurikátáért nyavalyogtok???? Hány gyereket védtél meg, akit az utcán vert az apja, anyja? Ez nektek a hír, reggel, éhgyomorra? Szánalmas emberek, szánalmas világban...." "Emberek! Hasba szúrta magát egy csontsovány férfi, mert nem akart éhenhalni! Érdekel ez valakit? LOL!"
A kedélyek lehűtésére, a legfontosabb tanulságra a Vadaspark igazgatója, Tokovics Tamás hívta fel mindenki figyelmét, amit teljes terjedelmébenitt lehet elolvasni: baon.hu
Nekem mi a véleményem?
A "TILOS" - mindenhol tilos. A piros lámpánál éppúgy, mint az Állatkertben!
Ha ezt a gyerek időben nem tanulta meg, akkor ültessük le, nézze végig a "Szurikáták sivatagi családregénye" című filmet. Ezután szaporán induljon takarítani a Vadasparkba, nap mint nap, egész nyáron, nyaralás helyett ... feltéve, ha beengedik!
Reméljük, a folytatásról is hírt kapunk majd!
Addig is, én megnézem a filmet, immár sokadszor, mert én a szurikátákkal vagyok! :)
Szinte hihetetlen, hogy már 83. életévét töltötte be Csányi Vilmos május 9-én. Van valaki, aki ne tudná, hogy ő kicsoda?
Csányi Vilmos (Budapest, 1935. május 9. –) Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudomány főszerkesztője. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Tudományterjesztési és szépirodalmi munkássága is jelentős.
Számomra az egyik legfontosabb megállapítása, az, amit kedvesen ebben a videóban is elmond, miszerint a kutyák bizony embernek képzelik magukat, leginkább gyereknek, akiből ha felnő, majd ember lesz...
Hallga csak!
...hogy ez mennyire igaz, magam is tanúsíthatom! Tapasztalati úton szereztem bizonyosságot erről, egy örökre felejthetetlen uszkárlány Brigi segítségével. Több mint húsz felejthetetlen évet töltöttünk vele. Hihetetlen volt, hogy még akkor is, mikor elérkezett az utolsó pillanat ahhoz, hogy az örök vadászmezőkre költözzön, mennyire küzdött azért, hogy egy kicsit, csak még egy-két pillanatig velünk maradhasson... Pedig szerintem, s a család szerint is, akkoriban ő lehetett az ország legöregebb kutyája. Sokáig kísért minket a fájdalom, amit az ilyenkor szokásos hárítással próbáltunk túlélni: "Soha többet nem kell kutya. Nem, mert olyan nincs még egy mint ő..." Aztán idővel túlléptünk ezen, s már magunk sem tudjuk hogyan, de újra csak ott ugrabugrált közöttünk egy négylábú, Gréti a vizsla. Ímmár hat éve nap min nap bizonyítja minden kajlaságával, köcsögségével, hogy ő bizony pont olyan mint mi, kétlábúak...
Ebben az egész kutya-ember, ember-kutya kapcsolatban az a legszebb, hogy nemcsak a kutyák képzelik embernek magukat, hanem mi emberek is annak látjuk őket, sokszor...
Tessék csak nézni:
Akad olyan ember is, aki lélekben kutyának képzeli magát, s ezt látványosan meg is mutatja a világnak...
A kutya pedig ilyen - ha férfi... (nagyon az! - vigyorgok)
...ésss! Ilyen a kutya, ha nő... (nagyon az! Sírva nevetős, olyan cuki...)
Jesszus! Mennyire elkalandoztam! Tulajdonképpen Csányi Vilmost akartam méltatni 83. születésnapján....
...de hát mivel is lehetne mással köszönteni mint egy csokor kutyával, egy olyan tudós embert, akinek tisztelői már csillagot is választottak? Nem tévedés, 1999-ben a Nagykutya csillagképben csillagot neveztek el róla...
Isten éltesse Professzor Úr 83. születésnapján! Maradjon még közöttünk minél tovább erőben, egészségben!
Fotók: Pinterest - fiú fej: Gábor Szabó, vizsla M.A. - saját
Nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak, ragyog a nap és sorra követik egymást az ünnepek. A munka ünnepével kezdjük a hónapot. Május elseje a virsli és a vurstli napja. Majd jön Pünkösd és a ballagás... Ha minden jól megy, megérkezik az első szerelem is - de ha idén nem, jövő májusban egészen biztosan....
Ki nem hagynám a legszebb májusi ünnepet, az Anyák napját...
Minden nagy családi ünnepnek megvan a maga íze, illata, virága... A Karácsonyé a fenyő illat és a Mikulás virág. Ízei a rántott hal, a sült kacsa, a pulyka meg a beigli... A Húsvété a pacsuli és a jácint, a sonka, a tojás, a kalács ... Az Anyák napjáé pedig...
Igen! Az orgona...
Ízei, a petrezselymes parázs burgonya rántott csirkecombbal, szárnnyal, fejes cukorsalátával. Nálunk nem maradhatott el a kapros túrós pite meg az eperhab sem május első vasárnapján.
Ma már én készítem... a Nagyi meg az Anyu az égből figyeli...
Sok munka, de valahogy nem fáradok el ilyenkor... Már a piacon, bekúsznak az illatok az orromba, a petrezselyemé, a kaporé, az eperé - és elvarázsolnak, mintha füvet szívtam volna. Esküszöm, mikor beleszippantok a nagy csokor petrezselyembe még vigyorogni is kezdek... Vigyorgok, vigyorgok hazáig... Komolyan. Még az apró új krumpli súlyát sem érzem (annyira). Hiába derékfájás, térd duzzanat, azért van szépség még az öreglányok életében is. (Megint vigyorgok...)
A petrezselymes parázs krumpli különleges étel. Nemcsak azért, mert nagyon finom, önálló fogásként is elmegy, hanem mert nem ehetjük akármikor. Ennek május a szezonja, ha lefutott, csak jövő ilyenkor juthatunk hozzá. Mert ahogy múlik az idő, öregszik a krumpli is - lefagyasztva pedig nem jó. Vizesen úgy, ahogy van - szétesik. Pedig ennek szép piros kérgének kell lennie, belül pedig omlósnak... Kicsit macerásabb a pucolása, de ne húzódozz tőle, mert megéri a fáradtságot.
Vegyél egy kiló apró szemű újkrumplit, legalább két csokor petrezselyem zöldet, fél kiló zsírt - aztán hajrá! El is kezdheted! Frissen, forrón jó, de előző nap is megpucolhatod. Tedd a krumplit annyi vízbe, hogy jól ellepje, tegyél hozzá két marék sót. Hagyd állni egy kicsit, aztán kézzel dörzsölgesd le a héját. Könnyen lejön. Öblitsd át az egészet többször, magától lejön a héja. Forrósítsd fel a zsírt egy nagy serpenyőben, próbaként dobj bele egy csipettel az apróra vágott petrezselyemből, ha serceg, mehet bele a krumpli. Süsd szép pirosra, kevergetve. Ha már piros rádobhatod a kávéskanál sóval összekevert petrezselymet, azzal is átforgatod és kész is. Amíg készíted a krumplit, a másik lángon sülhetnek a csirkecombok, bő forró olajban, vaslábosban. Amíg az egyik felét sütöd, legyen rajta a fedő, hogy puhuljon. Mikor megfordítottad, már ne tedd vissza. Fedő nélkül süsd, mert úgy lesz ropogós. A fejes salátát többször mosd át, folyó víz alatt. Ehhez az ételhez könnyű saláta illik, így ne tegyél rá olíva olajat vagy majonézt. Elég a cukros ecetes lé, de az bőven lepje el. A cukor - ecet arányt a szátok ízéhez igazítsd. Nálunk egy közepes jénai tálat töltök félig vízzel, három evőkanál cukor megy bele és egy kanál ecet. Édesítővel is lehet, de azzal nem olyan jó. Nálunk ünnepkor tilos SŐT! sértés a fogyókúra.... Nem is merik megkockáztatni a lányok, inkább másnap futnak két körrel többet, de a kaját ki nem hagyják! Mondjuk, nem is akarják....
Desszert: eperhab
Ehhez vehetsz olcsóbb, már kissé plöttyedt epret is. Tedd egy mély tálba, villával törd össze, negyed kilóhoz két tojás fehérjét tegyél és annyi porcukrot, amilyen édesen szeretitek. Robotgéppel tudod szépre habosítani. Ha kész, kis tálkákba adagold, a tetejére tegyél egy félbevágott epret, annak olyan kedves, szív alakja van, méltó az ünnephez...
Ajándék?
Nos, nekem, mint anyának, a legkedvesebb ajándékom az volt, amikor a kisfiam az oviból egy tányér szerű dísszel jött haza. Az egyik oldalán a kis tenyere lenyomata volt, a másik oldalára aznapi fotója volt ragasztva... Sógyurmából készült. Így nézett ki:
Az már sajnos, nincs meg... egy költözésnél eltörött...
Ha visszaforgathatnám az időt, Anyák napjára évről, évre ezt kérném - örök emlék lenne, s láthatnám, hogyan nőtt, változott a fiam, lányom, unokám... Ezt egyszerű elkészíteni. Két bögre lisztet össze kell gyúrni egy bögre durva szemcsés sóval és vízzel. Ezt kívánt alakúra, nagyságúra nyújtjuk. Ebbe a tésztába nyomja a gyerek a tenyerét. Ha kész sütőben, kis lángon kiszárítjuk... Óvatosan, lassan, nehogy megrepedjen... Tökéletes emlék...
Készülök az Anyák napjára - étellel, itallal, ízekkel...
Az illatot, hangulatot, a nap aromáját a gyerekek adják. orgonával a kezükben, szeretettel a szívükben...
Az sem szomorít majd el, hogy a Nagyi, Anyu és a kismenyem anyja már nem lehet velünk. Tudom, ott ülnek majd ebédidőben az égi orgonabokor alatt mind a hárman. Lenéznek ránk és mennyeinek érzik majd a földi illatokat...
(Fotók: giphy.com, Pinterest)
Látogasd meg a Szenior Szalont a Facebookon (is)! Várunk!
Töredelmesen bevallom, nagyon izgatott a történetet. A 28 évesen férjvadászatra induló Bálint Emese meséje - önmagáról.
(Ha valakinek kimaradt volna a történet, nézze meg ezt a videót, ami az RTL Klub videóiból lett összevágva! Promóció a javából! Arról, hogy egy magára valamit is adó nő, hogyan NE akarjon férjet találni!)
Nem a jól felépített projektje érdekelt, hanem ő maga. Bálint Emese a NŐ. Kíváncsi voltam, hogy milyen a stílusa valójában. Számtalan kérdést szerettem volna feltenni neki, ami megmutathatja a világnak kicsoda valójában. Szerettem volna tudni, hogy milyen parfümöt használ? Mi a kedvenc filmje? Mi a kedvenc virága? Miben érzi jobban magát szoknyában vagy nadrágban? Miért viseli ugyanazt a frizurát immár több mint nyolc éve, amióta látványosan fel-felbukkant a különböző médiákban? Tud-e főzni? Na, és legfőképpen az érdekelt volna, hogy igazából milyen a férfi ideálja? Mindezt azonban elsöpörte a vágy (na, nem a szerelemé!), hanem a szereplésé...
Mi is történt valójában? Olvasván Puzsér Róbert nem éppen rózsaszín leányregényekbe illő kritikáját Bálint Emeséről, a szüzességéről meg a szexualitásról úgy nyersen, puzsérosan...bele, a közepébe... (Akit érdekel ITT elolvashatja), azt képzeltem ez lelkileg nemcsak leteríti, hanem teljesen padlóra küldi Emesét. Megsajnáltam. Szerettem volna, ha erről is beszél, ha tud... Megkerestem hát a facebookon, a kérésemmel, hogy szeretném, ha beszélgetnénk. Estére meg is kaptam a kimerítő választ - nemcsak én, ezzel egyidejűleg a Blikk szerkesztősége is. Közölték is rögvest, már ma reggel. Ugyanazt a szöveget, amit én is megkaptam. Íme:
Kedves Anna, itt és eképpen reagálok elsőkézből a kérésedre és kérdésedre:
"Kíváncsian mennék el egy randevúra Puzsér Róberttel. Mivel nem ismer személyesen, nem tudja megítélni sem a lelkem, sem az eszmém, sem az empatikus, őszinte és nyitott személyem, jellemem. A személyes impresszió a sorsdöntő, azt nem pótolja semmi. Így amikor az általa RÓLAM írtakat szemügyre vettem, az körvonalazódott bennem, hogy miért nem ismerjük személyesen egymást, ezzel legitimizálva az írást. Robit évek óta becsülöm, kedvelem a munkássága és intellektusa, szatirikus, szarkasztikus és ironikus írásai/mondásai miatt. Egy valamit azonban kevésbé tudtam róla, mégpedig azt, hogy bizonyos szavakat az én esetemben obszcén, trágár stílusban használt, egy olyan ritka és párját ritkító nemes SZÚZ ügyben, ami az én sorsomról, életemről, nyitott, őszinte vallomásomról szól. Ez nem médiahakni, hanem kampányolás az IGAZ szerelemért, ebben a beteges, „egyéjszakás” világban! Régen az volt a normális (sőt kötelező!), ha valaki még szűz és várja a Férjét a nászájszakán, ma pedig az már nem normális, ha MÉG valaki szűzen várja a Férjét és hisz a nászéjszakában?! Itt tart ez szennyeztt horpadt világ! Számomra a szüzesség érték és NEM tabu. 15 év előadóművészi-színészi-énekesi jubileumi pályafutásom alatt megbizonyosodtam arról, hogy elkorcsult a társadalom, a művésztársadalom pedig főként "kócos-gubancos" és elértéktelenedett! Az érintetlenségem ártatlan és az ártatlanságom érintetlen. A sors és a példaértékű neveltetésem (szüleim) hozta így, hogy a több ezer udvarló közül eddig senki sem felelt meg az áhítottnak, a vágyaimnak, az igényeimnek. Ezek az én sorozatos döntéseim, mivel nem szeretnék egy felelőtlen házasságban megcsalt áldozat lenni, vagy elvált nővé válni! Én ettől előrelátóbb vagyok! Én ezt az érintetlenséget művészként, 28 évesen KINCSNEK tartom, méghozzá olyan RITKA kincsnek, amelyet NE devalváljunk obszcén kifejezésekkel, tudván azt, hogy a rivaldában az ilyen érintetlenség "fehér-holló effektus". Ebben a torz, mocskos, elburjánzott világban 4 diplomát szerezni, éjt-nappallá téve tanulni, miközben színházban játszom, televízióban dolgozom, 6 miniszteri kitüntetést-méltatást átvettem, mind-mind azt bizonyítják, hogy az egész életem, sorsom példa lehet azok számára, akik ezt másként csinálják vagy csinálták. Ezt nem elítélni kell, hanem erre felnézni! Aki mást mond, az hazudik vagy lelkiismeretlen! Én magam soha nem cigarettáztam, soha nem ittam, soha nem hittem a kalandoroknak! Sőt, meneküljenek Tőlem! Még diszkóban sem voltam, könyvtárban annál inkább. Nem leszek senkinek a játékszere! Én ékszere kívánok lenni az Igazinak, akire várok! Jómagam az Alfát és Omegát keresem, érintetlenül, aki az ELSŐ és UTOLSÓ lesz életemben, és akit síron túlig szerethetek. Mivel pszichológus (is) vagyok, a Robi által írt "dugás" szó és az általam most leírt SZERETKEZÉS között hatalmas szakadék van. Ahogy a Robi által írt „kefélés” sem állja meg a helyét egy TISZTELHETŐ TISZTA NŐBEN! A többi trágár kifejezés lesújtó az íróra és az amúgy jó sítlusára nézve, mert létezik a latin "penis" szó is, csak az kevésbé érdekes, sőt lehet, valaki nem is érti az olvasók IQ-ját tekintve! Én nem erre vágyom, hanem szeretkezésre, az Egyetlenemmel, aki méltó hozzám, nem csupán azért, mert megbecsültem magam és akit én is minden erőmmel megbecsülök majd. Robival kapcsolatban ezen nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket csalódásként éltem meg, nem ezt szoktam meg Tőle. Főként nem egy konzervatív, klasszikus és módfelett tiszteletreméltó NŐ „virgo intacta” orvosi megnevezésre gondolva. Robi igazán tudhatná, hogy ebből a világból kihaltak a tradicionális értékek, kivesztek a klasszikus nézetek, az arisztokratikus jellemek, éppen ezért vagyok egyedül, mert töretlenül várom azt az EGYET, akivel minden nap ünnep és ajándék lesz, örök őszinte hű boldogságban. Még ha ez mesének is tűnik. Hiszek benne, amíg csak élek! Nem áldozom fel magam senkinek a kedvéért, kizárólag majd az Igazinak, az pedig nem áldozat lesz, hanem ajándék. Nem vagyok megalkuvó és nem hiszek a kompromisszumokban. Én nem hinném azt, hogy a Robi által megnevezett női nemi szervet (egyéb aktusokat) ilyen közönséges módón kellene lealacsonyítani egy „szeplőtlen művésznő” esetében, hiszen a stílus maga az ember. Jómagam pedig valóban nem ezt érdemlem ennyi erény és megőrzött tisztaság, becsület közepette. Lehet ezek nagy szavak, de akárki megismerhet személyesen, nem árulok zsákbamacskát és akkor intelligenciánk találkozik vagy nem. Az én esetemben pedig a testem, érintetlenségem egy meghitt, alázhatatlan, VÉDETT szentély, ez amit hordozok szilárd magatartással magamban. Én soha nem lennék illetlen szavakkal dobálózó akkor, amikor még személyesen nem is ismerem azt, akiről írok, holott lehet, Ő valóban egy "posztmodern Teréz Anya", és lehet, hogy "konzervatív forradalmat indít"... Okkal! Eddig is helyesen döntöttem, hogy soha senkivel nem létesítettem intim kapcsolatot, felületes és hátsószándékkal, mert bizalmatlan vagyok. Joggal. Büszke vagyok a múltamra, az elért eredményeimre, a díjaimra, a diplomáimra, az őszinte emberek elismerő szeretetére. Robit igazán kulturált embernek és férfinak tartom, ám a cikkben bizonyos szavai megléptek egy olyan határt egy intellektuális, művész-szűz NŐ esetében, ahol viszont a tiszteletlenség, és a megbecsülés hiánya köszön vissza. A közönségességet viszont soha nem preferáltam, és a szüzességem iránti tiszteletlenséget pedig meggondolatlannak és felelőtlennek tartom, sértőnek ítélem. Nem is ismer, nem tudhatja, milyen lelki-testi-szellemi kvalitásokkal vívom mindennapjaim. Hangot adtam ennek a médiában, mert tisztátlan és erkölcstelen a világ, és ettől fordult fel a gyomrom, 15 év megélt tapasztalásai után. Magánügyből közügy lett. Én így tudtam védtelen és tiszta maradni egy tisztátlan világban. Színésznőként, nőként, művészként, számtalan diploma birtokosaként úgy vélem nekem a kulturált, kifinomult, ízléses kritika jár. Minden obszcén, trágár és gyalázatos tartalmat abortálva. Javaslom, mindenki nézzen a saját lelkiismeretébe, és gondolkozzon el azon, hogy érdemes-e pálcát törni egy szeplőtlen színésznő felett, aki mindezt ezzel a páratlan nyitottsággal példát statuálva felvállalta ebben a könyörtelen, hazug, irigy, álszent, komolytalan és stílustalan világban. Robinak köszönöm, hogy gondolt rám ilyen vehemenciával. Úgy látom, hogy írásai közül a velem - (RÓLAM) kapcsolatos írása a legolvasottabb és legnézettebb, legmarkánsabb hírértékkel rendelkező. Ezt a statisztikák is láthatóan bizonyítják. Ám ehhez nyilván én kellettem, mint "eszköz", vagy mint aktuális "médiatermék", továbbá az, hogy trágár, illetlen, alpári szavakat is beleolvasszon az amúgy hiteles kontextusba, a még nagyobb olvasottság, megosztások, és hatásvadászat érdekében. Kedves Robi, előbb ismerj meg, nézz a szemembe, hallgassuk meg egymást, és utána mondj kritikát, kérlek! Tedd a szívedre a kezed, kérlek! Én szívesen találkozom Veled, akár még kamerák kereszttüzében is. Eddig is kedveltelek, ezután is, csupán kérlek az elvhű, erkölcseihez ragaszkodó, intellektuális művész-lényt NE vezesd egy másik vágányra, ahová NEM való! Sem az olvasókat... A stílus nem méltó a méltóságteljes tisztasághoz, ami publicitást nyert. Mert: "A DOLGOK ÉRTÉKÉT AZOK RITKASÁGA ADJA"! "
A szavam elakadt... - volna... ha nem ezen rúgózna ma megint a bulvár média...
Sok mindent ugyan nem tudtam meg Emeséről, de egy új dolgot igen:
SZÍVESEN TALÁLKOZNA PUZSÉR RÓBERTTEL!
De szép is lenne! Ezt a két embert az Isten is egymásnak teremtette!
A nagy családi ünnepek, mint a Húsvét és a Karácsony főszereplője az étkező asztal. Manapság azonban már nemcsak az számít, hogy mit teszünk az asztalra, hanem az is, hogy hogyan. Az ünnepi asztal eleganciáját a tálalás és az artisztika (étel szobrászat) adja.
A tálalás kultúrája évezredek óta ismert, gondolj csak az aprólékos gonddal megmunkált arany- és ezüst tálakra, kupákra, kelyhekre amik a főúri méltóságok lakoma asztalát ékesítették.
Vagy arra, hogy még manapság is micsoda érték, féltve őrzött családi kincs, egy-egy finoman rajzolt porcelán étkészlet, amit még a Nagyi is az ő Nagyijától örökölt. Forintosított értéke sem kevés egy porcelán étkészletnek. A képen látható, Síssy nevét viselő Zsolnay porcelán készlet piaci ára több mint 500 ezer forint! Gondolj csak bele: félmillió(!!!) ami az ünnepi asztalra kerül, azért, hogy eleganciájával emelje az ünnep fényét!
Szerencsés vagy, ha megörökölted a Nagyiét! Ha nem - törekedj rá, hogy megszerezhess egy ilyet, legyen mit a lányodra, unokádra hagyni!
Ne ijedj meg, azért addig sincs baj, amíg nincs ilyen étkészleted!
Ha engeded szárnyalni a fantáziádat, akkor az artisztika alapvető elemeinek segítségével igazán elegáns ünnepi asztalt varázsolhatsz.
Hogyan?
Vegyük például a palacsintát. Egyszerű esetben így szervírozod:
Ünnepi alkalomkor pedig így, kreatívan. Lepke könnyű palacsintát, lepke formában...
Bár, elfér éppen az asztalon a palacsinta is, azt mindenki szereti és a bőség zavarában is akad rajongója!
A húsvéti terülj, terülj asztalkánkról nem hiányozhat a sonka, gusztusosan tálalva (jó éles kés szükségeltetik)
...a fonott kalács..
...az alkalmi terítés, amikor a szalvétával varázsoljuk az asztalra a Nyuszit...
...így már akár hozzá is lehet látni a pazar húsvéti hidegtál elfogyasztásához...
Ebben a húsvéti húsos tortában minden benne van, ami szem szájnak ingere: rózsa sonkából, csibék tojásból, répából csőrrel, taréjjal, az emeletet sajt oszlopocskák tartják, paradicsom díszekkel, a fű fodros petrezselyem. Pazar.
Nálam bármi is kerül az asztalra, elmaradhatatlan a tulipán csokor, paradicsomból, újhagymából. Óriási sikere van mindig és még túl nagy kézügyesség sem kell hozzá.
Nézd:
A paradicsomot hosszában bevágod, a belseje felét kikaparod, a helyére túrókrémet töltesz, (bár ez el is maradhat, a natúr paradicsom is elég ínycsiklandó), az alsó felébe pedig szárként egy-egy szál újhagymát illesztesz.
Na, hajrá! Ügyeskedj! Ne akarj minden áron wellneszelni, mert a Kingáék, meg a Móniék és a Rolandék is odamentek... Arra ráérsz majd akkor, ha már megöregedtél, ropognak a csontjaid meg az ízületeid... A húsvét családi ünnep, tedd is azzá otthon, a szeretteidnek! Nem kárba veszett idő ez: épülsz, szépülsz, okosodsz!
Ami pedig a legfőbb: te gondoskodsz a felejthetetlen ünnepi miliőről!
Nagy rohanásban vagyok! Egy csomó minden kell még az ünnepre! A sonka már megvan, de nincs még újhagyma, retek, paradicsom, fejes saláta... Nem is sorolom, mert csak megy vele az idő... Most csak beugrottam egy pillanatra, hogy szóljak: a műkörmöst ki ne hagyd! Húsvéti, ünnepi legyen a körmöd is!
Jut eszembe! Mielőtt elindultam vásárolni, összefutottam a facebookon a magyar népi humor aktuális gyöngyszemével. Hááááát....
Az a legnagyobb vicc benne, hogy nem vicc! Állítólag egyik vidéki kisvárosunk vegyes boltjában valóban tart a téli kiárusítás...
Ügyes!
Amúgy, ha az időjárást nézzük, még megérhetjük, hogy húsvétkor köszöntjük majd a Télapót, karácsonykor meg várjuk majd a Nyuszit!
Most (még) azért kellemes, vidám húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
A minap azt kérdi tőlem Zsani, a szomszédék tízéves lánykája a parkban:
- Te is jutúber vagy?
...háááát, hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak. Na, nem azért, mert még nagyon korán reggel volt és nagyon hideg, hanem mert fogalmam sem volt arról, hogy mi az a jutúber. Olyan állat, ami nincs is? Vagy esetleg valami betegség, mint pölö a cukorbaj? .., vagy egy új párt amiről még nem hallottam...? Mit tehet ilyenkor az ember öreglánya, ha meg akarja őrizni a tekintélyét? Visszakérdez.
- Miből gondolod? Úgy nézek ki?
- Neeem - biggyesztett Zsani. - Csak abból gondoltam, hogy ismered a Dancsó Pétert meg a vlogjait...( Na, innen valami már kezdett derengeni...) - Nem. Nem vagyok jutúber... Baj?
- Baj! - csóválta a fejét rosszallóan Zsani. - Aki nincs fent a youtube-on, legalább egy, egyetlen egy vloggal...
- Mivel? Bloggal? A youtuboe-n? Miiii????
- Jajjjj... hát saját videó klippel, na! Vloggal. V-vel! Vö nem bö! - vigyorgott kiskamaszos gonoszsággal. - Szóval, aki nincs ott, nem jutúber, az nincs is... - mondta, majd elviharzott, rám hagyva Foltost, a kis keverék kutyájukat. Ahhoz képest, hogy nem is vagyok, ügyesen megoldottam a sunyin rám lőcsölt feladatot és hiánytalanul leadtam a kutyát Rózának, Zsani nagyijának. Ezt követően viharos gyorsasággal kerestem rá a gugliban erre az egészre. Mert igen, Dancsó Pétert ismerem, nagy élvezettel nézem, sőt! keresem is a klipjeit. Manapság már senki nem tud úgy megnevettetni... Zseniális fickó, a szarkasztikus humorával, az intuícióval, az effektjeivel, azzal, ahogy a politikai ejnye-bejnyét is, óramű pontossággal képes beilleszteni egy pár perces filmbe. Nekem a Titanic paródiája a kedvencem a Videómánia sorozatból. Még azt is meg tudom neki bocsátani, hogy kikarikírozza azt az Oscar-esőben fürdő filmet, amin könnyesre sírtam a kispárnámat... meg azt is, hogy nem szólítja az idősebb nőket éppen öreganyámnak.... Megbocsátok neki - mert zseniálisan, sok munkával, sok ötlettel karikíroz....
Becsületemre mondva, az ifjú zsenire, teljesen saját magamtól találtam rá, netes kalandozásaim közben. Akkor, amikor még mit sem tudtam holmi vlogokról, vloggerekről… Arról meg aztán végképp nem, amit Zsanitól hallottam. Nevezetesen, hogy manapság a tizenévesek körében a legnagyobb divatőrület a jutúberkedés. Nem véletlenül, hiszen a kor magával hozta, hogy a betűkön túl, a látvány köti le leginkább a szemlélődő, kutakodó netezőt. Ezzel csak betűk és sztorik, (pláne képek nélkül!) nem vehetik fel a versenyt. Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy jól sikerült vloggal a készítője némi aprópénzt is kereshet, ami valljuk be sokkal szórakoztatóbb, mint diákmunkásként a Tescó polcait feltöltögetni. Az igazán jók, a reklámozók jóvoltából komoly pénzeket is kereshetnek. Akad a vloggerek között már jó néhány, aki csak ebből a tevékenységből meg tud élni. Nem véletlen, hogy felkutatásukkal, munkáikkal, népszerűsítésükkel már jó néhány profi ügynökség is foglalkozik. (Amit a bloggerek nem igazán mondhatnak el magukról – tapasztalatból tudom – zárójel – kissé keserű szájízzel - bezárva.)
Szóval, ha nem is lettem dancsicska – ahogy a youtube koronázatlan királyának Dancsó Péternek a rajongóit hívják – nagy élvezettel nézem, sőt! keresem is a klipjeit. Kevés dolog tud ennyire szórakoztatni. Nem kis dolog, mert az én korosztályomban és társadalmi közegemben, ami a nyugdíjasok táborát jelenti, nem annyira népszerű a jutúberkedés, mint az ifjúság körében. Pedig vagyunk vagy kétmillióan…. De előbb, vagy utóbb majdcsak felnövünk a feladathoz, de ha nem, az sem baj. Maradunk csendes, nézettség növelő szemlélődök, azzal is mindenki jól jár. Mi legalább annyira, mint a vlogok tehetséges készítői. Mindannyian gazdagabbak leszünk. Mi egy élménnyel, ők a siker minden hozamával, szépségével….
Olyan, de olyan szívdobogást kaptam ettől, hogy csak na… Hiába, lelkemhez nőtt ez a fiú! (De, mondom, nem vagyok dancsicska, á, dehogy! - mosolygok, magamon)
Bizonyos PAM kutyák tették, akik a rendőrpukkasztó páros paródiájuk videóját az elmúlt év csapbólisfolyós nagy slágerére, a Despacito zenéjére reppelték…. A hírek szerint, alig 24 óra leforgása alatt több mint 940 ezren töltötték le. (!!!!)
Meg kellett néznem azt a videót. Megnéztem. Megnyugodtam…
Dancsó Péter marad a trónján – szerintem…
Ugyanis, a PAM kutyák ötlete nem valami eredeti. A Despacito dallamára már táncol egy verhetetlen páros a youtube-n.
Tessék nézni:
Nem tévedés! Igen, ők azok! Stan és Pan, a mozi-világ utánozhatatlan komikus párosa. Akiknek ezt a táncát, (amit eredetileg a The ball, that's all by avalon boys című filmben mutattak be először), ma már a világ valamennyi jónevű színitanodájában kötelező tananyagként kell ismerni
. Pedig azóta, bizony jó pár évtized telt el. Gondoljunk csak bele, hány éve lehetett, ha utolsó filmjüket 1951-ben készítették. Annak immár 66 éve – tudom, mert én éppen abban az évben születtem, s már jócskán a nyugdíjas éveimet taposom. Hogy mennyire alapmű ez a tánc, azt az is mutatja, nemcsak a Despacito zenéjével van fönt a videómegosztón, hanem számos más népszerű slágerrel is. Sőt, különféle stílusú számokkal, a rolling stonos rocktól kezdve a cha-cha-ig. A táncuk mindennel szinkronban van...
Zseniális tánc – zseniális művészektől… az a kalap emelés, az a láb lendítés... felejthetetlen!
Kik voltak ők?
STAN LAUREL
Eredeti nevén: Arthur Stanley Jefferson - 1890. június 16-án született az észak angliai Ulverstonban. 1965. február 23-án hunyt el, az USA-ban. Ő volt a páros vékony, sírós, tutyimutyi tagja a filmeken – a valóságban viszont ő volt a párosuk ötletgazdája, geg-gyárosa, a filmek írója…
OLIVER HARDY
Eredeti nevén Norwell Hardy, 1882. január 18-án született az USA-ban a Georgia állambeli Harlem városában. Bár, eleinte a kövérkés testalkata miatt foglalkoztatták a hollywoodi producerek , (bizony a filmiparban a kövér emberekre is szükség van, nemcsak a dívákra!), hamar sikerült bebizonyítania, gigantikus termetén túl (177 centi volt és 120 kiló!), hatalmas színészi tehetséggel is rendelkezik.
S nemcsak azzal! Hihetetlen emberi nagysággal is, ami képessé tette arra, hogy méltó párja legyen az ugyancsak kiemelkedő színészi képességekkel bíró Stan Laurelnek.
Több mint nyolcvan éve, 1927-ben kezdtek el együtt filmezni, mint Hardy és Laurel páros. Meglepően gyorsan sztárjai lettek a némafilmek korának, rövid, de mesteri burleszkjeikkel. Világhírűvé azonban igazán a hangosfilm térhódítása után lettek. Pedig ebben az időszakban szinte kicserélődött a filmes szakma. Akik a némafilmek nagyjai voltak, szinte hetek alatt hullottak ki a sztárkosárból, sokan örökre a feledés homályába veszve. Hardy és Laurel azonban ekkor kezdett igazán népszerűvé válni. Nemcsak azért, mert mesterien alakították a jól megkomponált csetlő-botló kisember figuráját. Azt, aki, ha százszor orra esik, akkor is töretlenül, rezzenéstelenül, minden bajt feledve halad tovább. Mindent tudtak, amit egy színésznek tudnia kell: táncolni – ezt Hardy, a nagy súlya ellenére, meglepő könnyedséggel tette -, énekelni, beszélni, gesztikulálni – s tudták a legfontosabbat, amit művésznek tudnia kell: elismerni a másik művész kimagasló talentumát. A két zseni egymásra találásának és sikerének bizonyára volt sok apró titka, de a legnagyobb abban rejlett, hogy működött közöttük az a fajta rezgés, ha úgy tetszik kémia, (mint a szerelemben) aminek hatására fél szavakból is, egy szemvillanásból is értették a másikat, s követni tudták egymás minden mozdulatát. Mielőtt bárki félreérthetné: nem voltak melegek. Mindkettejüknek volt családja, felesége – több is, mert a színészi pálya azok közé tartozik, amiről sok minden elmondható, csak az nem, hogy kifejezetten családbarát lenne. Tisztelték, szerették egymást, de a legfontosabb számukra a néző, a közönség volt. Ez az erő hajtotta őket előre és tartotta össze párosukat. Olyannyira, hogy a sikeres művészpályájuk során szinte összenőttek, mint a régi házasok. Oliver Hardy 1957-ben bekövetkezett halálakor Stan Laurel idegösszeomlást kapott, a temetésre sem tudott elmenni. Ezt követően magába zárkózott, közvetlen környezetével szinte alig kommunikált. Viszont telefonszáma nyilvános volt, a rajongók maguk sem akarták elhinni, hogy vele beszélnek, amikor felvette a telefont. Pedig ő volt a vonalban, jobb pillanataiban még mesélt egy-egy történetet is Oliverről…. Egy Istent ismert: a nézőt. Egészen biztos, hogy ennek az alázatnak tudható be, hogy még a mai napig is ott vannak toppon, zseniként, az újkori zsenik között – uram bocsá’ még a youtube-on is…
