Ma 70. éves Presser Gábor, "Pici" a hazai pop-zene kiemelkedő személyisége.

Kossuth- és Erkel Ferenc díjas zeneszerző, előadóművész, a Vígszínház zenei vezetője, s nem utolsó sorban a Locomotív GT tagja.

 Életművével, munkásságával a pressergabor.hu (KATT!) oldalon ismerkedhet meg az érdeklődő ifjúság

Páratlan életművet tudhat magáénak....

Bár ő, csak így mondja: "...nincs ebben semmi különös... a zene azért mindig kihúzza az embert a hajánál fogva a kakiból..."

Kell ehhez még bármit is hozzáfűzni?

Szóljon a zene - az ő zenéje...

A kezdetek kezdete az LGT-vel - dalban

Az egyik nagy kedvencem...

Presser Gábor útja - dalban:

...milyen jó, hogy Presser Gábor lett Presser Gábor!

Nélküle sokkal szegényebb lett volna a mi generációnk és a gyermekeink világa is!

Isten éltesse, mindannyiunk örömére!

(foto: Presser Gábor hivatalos oldala - Reviczky Zsolt)

Rövid, szomorú hír: elpusztult Zara a Kecskeméti Vadaspark - és nem túlzás azt mondani, hogy az ország kedvenc szurikátája. Alig több mint egy éve, Tokovics Tamás a Kecskeméti Vadaspark igazgatója még így mutatta be őt a világnak:

Azóta társat is kapott, Zorró nevű szurikáta fiú lett a párja és kölykeinek apja. Azaz, lett volna ha a kölykök meg tudnak születni, mert Zara vemhes volt, amikor egy látogató úgy földhöz csapta, hogy elpusztult. Így elpusztultak a még meg sem született kölykei is... 

A legnagyobb tragédia ebben a történetben, hogy aki földhöz vágta a vemhes kis szurikátát, ő is kölyök még, de már nem annyira, hogy ne tudná olyan erővel földhöz csapni a kis állatot, hogy a lélek is kiszálljon belőle... annyira sem, hogy ne tudna olvasni... Ugyanis a szurikátákhoz vezető úton végig ki volt írva, NAGY BETÚKKEL (!), ne nyúljanak az állathoz, mert vemhes, ilyenkor különösen érzékeny, agresszív és HARAP! A fiú ennek ellenére nyúlt be a ketrecbe és a kis állat megharapta... 

Forrong a net a hírtől, röpködnek a vélemények pro- és kontra... .

A pro: "..az ilyenek hagyják a kutyákat az út szélén" "ezekből lesznek az asszonyverők, gyerekverők..." "..az állatkínzók! Őt is földhöz kellene b@szni..." "Meg a szüleit is..."

A kontra: " Megharapta, ember! Megharapta! Megtorolta! Helyes! Nehogy már a szurikáta legyen a f@sza gyerek!" "A szurikátáért nyavalyogtok???? Hány gyereket védtél meg, akit az utcán vert az apja, anyja? Ez nektek a hír, reggel, éhgyomorra? Szánalmas emberek, szánalmas világban...." "Emberek! Hasba szúrta magát egy csontsovány férfi, mert nem akart éhenhalni! Érdekel ez valakit? LOL!"

A kedélyek lehűtésére, a legfontosabb tanulságra a Vadaspark igazgatója, Tokovics Tamás hívta fel mindenki figyelmét, amit teljes terjedelmében itt lehet elolvasni: baon.hu

Nekem mi a véleményem?

A "TILOS" - mindenhol tilos. A piros lámpánál éppúgy, mint az Állatkertben!

Ha ezt a gyerek időben nem tanulta meg, akkor ültessük le, nézze végig a "Szurikáták sivatagi családregénye" című filmet. Ezután szaporán induljon takarítani a Vadasparkba, nap mint nap, egész nyáron, nyaralás helyett ... feltéve, ha beengedik!

Reméljük, a folytatásról is hírt kapunk majd!

Addig is, én megnézem a filmet, immár sokadszor, mert én a szurikátákkal vagyok! :)

(jó kis film!)

foto: Pinterest

Szinte hihetetlen, hogy már 83. életévét töltötte be Csányi Vilmos május 9-én. Van valaki, aki ne tudná, hogy ő kicsoda?

Csányi Vilmos (Budapest, 1935. május 9. –) Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudomány főszerkesztője. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Tudományterjesztési és szépirodalmi munkássága is jelentős.

Számomra az egyik legfontosabb megállapítása, az, amit kedvesen ebben a videóban is elmond, miszerint a kutyák bizony embernek képzelik magukat, leginkább gyereknek, akiből ha felnő, majd ember lesz...

Hallga csak!

...hogy ez mennyire igaz, magam is tanúsíthatom! Tapasztalati úton szereztem bizonyosságot erről, egy örökre felejthetetlen uszkárlány Brigi segítségével.  Több mint húsz felejthetetlen évet töltöttünk vele. Hihetetlen volt, hogy még akkor is, mikor elérkezett az utolsó pillanat ahhoz, hogy az örök vadászmezőkre költözzön, mennyire küzdött azért, hogy egy kicsit, csak még egy-két pillanatig velünk maradhasson... Pedig szerintem, s a család szerint is, akkoriban ő lehetett az ország legöregebb kutyája. Sokáig kísért minket a fájdalom, amit az ilyenkor szokásos hárítással próbáltunk túlélni: "Soha többet nem kell kutya. Nem, mert olyan nincs még egy mint ő..." Aztán idővel túlléptünk ezen, s már magunk sem tudjuk hogyan, de újra csak ott ugrabugrált közöttünk egy négylábú, Gréti a vizsla. Ímmár hat éve nap min nap bizonyítja minden kajlaságával, köcsögségével, hogy ő bizony pont olyan mint mi, kétlábúak...

Ebben az egész kutya-ember, ember-kutya kapcsolatban az a legszebb, hogy nemcsak a kutyák képzelik embernek magukat, hanem mi emberek is annak látjuk őket, sokszor...

Tessék csak nézni:

Akad olyan ember is, aki lélekben kutyának képzeli magát, s ezt látványosan meg is mutatja a világnak...

A kutya pedig ilyen - ha férfi... (nagyon az! - vigyorgok)

...ésss! Ilyen a kutya, ha nő... (nagyon az! Sírva nevetős, olyan cuki...)

Jesszus! Mennyire elkalandoztam! Tulajdonképpen Csányi Vilmost akartam méltatni 83. születésnapján....

...de hát mivel is lehetne mással köszönteni mint egy csokor kutyával, egy olyan tudós embert, akinek tisztelői már csillagot is választottak? Nem tévedés, 1999-ben a Nagykutya csillagképben csillagot neveztek el róla...

Isten éltesse Professzor Úr 83. születésnapján! Maradjon még közöttünk minél tovább erőben, egészségben!

Fotók: Pinterest - fiú fej: Gábor Szabó, vizsla M.A. - saját

A május?

Csupa virág, csupa illat, csupa szerelem, csupa ünnep, csupa csoda...

via GIPHY

 Nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak, ragyog a nap és sorra követik egymást az ünnepek. A munka ünnepével kezdjük a hónapot. Május elseje a virsli és a vurstli napja. Majd jön Pünkösd és a ballagás... Ha minden jól megy, megérkezik az első szerelem is - de ha idén nem, jövő májusban egészen biztosan.... 

Ki nem hagynám  a legszebb májusi ünnepet, az Anyák napját...

via GIPHY

Minden nagy családi ünnepnek megvan a maga íze, illata, virága... A Karácsonyé a fenyő illat és a Mikulás virág. Ízei a rántott hal, a sült kacsa, a pulyka meg a beigli... A Húsvété a pacsuli és a jácint, a sonka, a tojás, a kalács ... Az Anyák napjáé pedig...

Igen! Az orgona...

Ízei, a petrezselymes parázs burgonya rántott csirkecombbal, szárnnyal, fejes cukorsalátával. Nálunk nem maradhatott el a kapros túrós pite meg az eperhab sem május első vasárnapján. 

Ma már én készítem... a Nagyi meg az Anyu az égből figyeli...

Sok munka, de valahogy nem fáradok el ilyenkor... Már a piacon, bekúsznak az illatok az orromba, a petrezselyemé, a kaporé, az eperé - és elvarázsolnak, mintha füvet szívtam volna. Esküszöm, mikor beleszippantok a nagy csokor petrezselyembe még vigyorogni is kezdek... Vigyorgok, vigyorgok hazáig... Komolyan.  Még az apró új krumpli súlyát sem érzem (annyira). Hiába derékfájás, térd duzzanat, azért van szépség még az öreglányok életében is. (Megint vigyorgok...)

A petrezselymes parázs krumpli különleges étel. Nemcsak azért, mert nagyon finom, önálló fogásként is elmegy, hanem mert nem ehetjük akármikor. Ennek május a szezonja, ha lefutott, csak jövő ilyenkor juthatunk hozzá. Mert ahogy múlik az idő, öregszik a krumpli is - lefagyasztva pedig nem jó. Vizesen úgy, ahogy van - szétesik. Pedig ennek szép piros kérgének kell lennie, belül pedig omlósnak... Kicsit macerásabb a pucolása, de ne húzódozz tőle, mert megéri a fáradtságot.

Vegyél egy kiló apró szemű újkrumplit, legalább két csokor petrezselyem zöldet, fél kiló zsírt - aztán hajrá! El is kezdheted! Frissen, forrón jó, de előző nap is megpucolhatod. Tedd a krumplit annyi vízbe, hogy jól ellepje, tegyél hozzá két marék sót. Hagyd állni egy kicsit, aztán kézzel dörzsölgesd le a héját. Könnyen lejön. Öblitsd át az egészet többször, magától lejön a héja. Forrósítsd fel a zsírt egy nagy serpenyőben, próbaként dobj bele egy csipettel az apróra vágott petrezselyemből, ha serceg, mehet bele a krumpli. Süsd szép pirosra, kevergetve. Ha már piros rádobhatod a kávéskanál sóval összekevert petrezselymet, azzal is átforgatod és kész is. Amíg készíted a krumplit, a másik lángon sülhetnek a csirkecombok, bő forró olajban, vaslábosban. Amíg az egyik felét sütöd, legyen rajta a fedő, hogy puhuljon. Mikor megfordítottad, már ne tedd vissza. Fedő nélkül süsd, mert úgy lesz ropogós. A fejes salátát többször mosd át, folyó víz alatt. Ehhez az ételhez könnyű saláta illik, így ne tegyél rá olíva olajat vagy majonézt. Elég a cukros ecetes lé, de az bőven lepje el. A cukor - ecet arányt a szátok ízéhez igazítsd. Nálunk egy közepes jénai tálat töltök félig vízzel, három evőkanál cukor megy bele és egy kanál ecet. Édesítővel is lehet, de azzal nem olyan jó. Nálunk ünnepkor tilos SŐT! sértés a fogyókúra.... Nem is merik megkockáztatni a lányok, inkább másnap futnak két körrel többet, de a kaját ki nem hagyják! Mondjuk, nem is akarják....

Desszert: eperhab

Ehhez vehetsz olcsóbb, már kissé plöttyedt epret is. Tedd egy mély tálba, villával törd össze, negyed kilóhoz két tojás fehérjét tegyél és annyi porcukrot, amilyen édesen szeretitek. Robotgéppel tudod szépre habosítani. Ha kész, kis tálkákba adagold, a tetejére tegyél egy félbevágott epret, annak olyan kedves, szív alakja van, méltó az ünnephez...

Ajándék?

Nos, nekem, mint anyának, a legkedvesebb ajándékom az volt, amikor a kisfiam az oviból egy tányér szerű dísszel jött haza. Az egyik oldalán a kis tenyere lenyomata volt, a másik oldalára  aznapi fotója volt ragasztva... Sógyurmából készült. Így nézett ki:

Az már sajnos, nincs meg... egy költözésnél eltörött...

Ha visszaforgathatnám az időt, Anyák napjára évről, évre ezt kérném - örök emlék lenne, s láthatnám, hogyan nőtt, változott a fiam, lányom, unokám... Ezt egyszerű elkészíteni. Két bögre lisztet össze kell gyúrni egy bögre durva szemcsés sóval és vízzel. Ezt kívánt alakúra, nagyságúra nyújtjuk. Ebbe a tésztába nyomja a gyerek a tenyerét. Ha kész sütőben, kis lángon kiszárítjuk... Óvatosan, lassan, nehogy megrepedjen... Tökéletes emlék...

Készülök az Anyák napjára - étellel, itallal, ízekkel...

Az illatot, hangulatot,  a nap aromáját a gyerekek adják. orgonával a kezükben, szeretettel a szívükben...

Az sem szomorít majd el, hogy a Nagyi, Anyu és a kismenyem anyja már nem lehet velünk. Tudom, ott ülnek majd ebédidőben az égi orgonabokor alatt mind a hárman. Lenéznek ránk és mennyeinek érzik majd a földi illatokat...

(Fotók: giphy.com, Pinterest)

Látogasd meg a Szenior Szalont a Facebookon (is)! Várunk!

Töredelmesen bevallom, nagyon izgatott a történetet. A 28 évesen férjvadászatra induló Bálint Emese meséje - önmagáról.

(Ha valakinek kimaradt volna a történet, nézze meg ezt a videót, ami az RTL Klub videóiból lett összevágva! Promóció a javából! Arról, hogy egy magára valamit is adó nő, hogyan NE akarjon férjet találni!)

 Nem a jól felépített projektje érdekelt, hanem ő maga. Bálint Emese a NŐ. Kíváncsi voltam, hogy milyen a stílusa valójában. Számtalan kérdést szerettem volna feltenni neki, ami megmutathatja a világnak kicsoda valójában. Szerettem volna tudni, hogy milyen parfümöt használ? Mi a kedvenc filmje? Mi a kedvenc virága? Miben érzi jobban magát szoknyában vagy nadrágban? Miért viseli ugyanazt a frizurát immár több mint nyolc éve, amióta látványosan fel-felbukkant a különböző médiákban? Tud-e főzni? Na, és legfőképpen az érdekelt volna, hogy igazából milyen a férfi ideálja? Mindezt azonban elsöpörte a vágy (na, nem a szerelemé!), hanem a szereplésé... 

Mi is történt valójában? Olvasván Puzsér Róbert nem éppen rózsaszín leányregényekbe illő kritikáját Bálint Emeséről, a szüzességéről meg a szexualitásról úgy nyersen, puzsérosan...bele, a közepébe... (Akit érdekel ITT elolvashatja), azt képzeltem ez lelkileg nemcsak leteríti, hanem teljesen padlóra küldi Emesét. Megsajnáltam. Szerettem volna, ha erről is beszél, ha tud... Megkerestem hát a facebookon, a kérésemmel, hogy szeretném, ha beszélgetnénk. Estére meg is kaptam a kimerítő választ - nemcsak én, ezzel egyidejűleg a Blikk szerkesztősége is. Közölték is rögvest, már ma reggel. Ugyanazt a szöveget, amit én is megkaptam. Íme:

Sze 21:33

Kedves Anna, itt és eképpen reagálok elsőkézből a kérésedre és kérdésedre:

"Kíváncsian mennék el egy randevúra Puzsér Róberttel. Mivel nem ismer személyesen, nem tudja megítélni sem a lelkem, sem az eszmém, sem az empatikus, őszinte és nyitott személyem, jellemem. A személyes impresszió a sorsdöntő, azt nem pótolja semmi. Így amikor az általa RÓLAM írtakat szemügyre vettem, az körvonalazódott bennem, hogy miért nem ismerjük személyesen egymást, ezzel legitimizálva az írást. Robit évek óta becsülöm, kedvelem a munkássága és intellektusa, szatirikus, szarkasztikus és ironikus írásai/mondásai miatt. Egy valamit azonban kevésbé tudtam róla, mégpedig azt, hogy bizonyos szavakat az én esetemben obszcén, trágár stílusban használt, egy olyan ritka és párját ritkító nemes SZÚZ ügyben, ami az én sorsomról, életemről, nyitott, őszinte vallomásomról szól. Ez nem médiahakni, hanem kampányolás az IGAZ szerelemért, ebben a beteges, „egyéjszakás” világban! Régen az volt a normális (sőt kötelező!), ha valaki még szűz és várja a Férjét a nászájszakán, ma pedig az már nem normális, ha MÉG valaki szűzen várja a Férjét és hisz a nászéjszakában?! Itt tart ez szennyeztt horpadt világ! Számomra a szüzesség érték és NEM tabu. 15 év előadóművészi-színészi-énekesi jubileumi pályafutásom alatt megbizonyosodtam arról, hogy elkorcsult a társadalom, a művésztársadalom pedig főként "kócos-gubancos" és elértéktelenedett! Az érintetlenségem ártatlan és az ártatlanságom érintetlen. A sors és a példaértékű neveltetésem (szüleim) hozta így, hogy a több ezer udvarló közül eddig senki sem felelt meg az áhítottnak, a vágyaimnak, az igényeimnek. Ezek az én sorozatos döntéseim, mivel nem szeretnék egy felelőtlen házasságban megcsalt áldozat lenni, vagy elvált nővé válni! Én ettől előrelátóbb vagyok! Én ezt az érintetlenséget művészként, 28 évesen KINCSNEK tartom, méghozzá olyan RITKA kincsnek, amelyet NE devalváljunk obszcén kifejezésekkel, tudván azt, hogy a rivaldában az ilyen érintetlenség "fehér-holló effektus". Ebben a torz, mocskos, elburjánzott világban 4 diplomát szerezni, éjt-nappallá téve tanulni, miközben színházban játszom, televízióban dolgozom, 6 miniszteri kitüntetést-méltatást átvettem, mind-mind azt bizonyítják, hogy az egész életem, sorsom példa lehet azok számára, akik ezt másként csinálják vagy csinálták. Ezt nem elítélni kell, hanem erre felnézni! Aki mást mond, az hazudik vagy lelkiismeretlen! Én magam soha nem cigarettáztam, soha nem ittam, soha nem hittem a kalandoroknak! Sőt, meneküljenek Tőlem! Még diszkóban sem voltam, könyvtárban annál inkább. Nem leszek senkinek a játékszere! Én ékszere kívánok lenni az Igazinak, akire várok! Jómagam az Alfát és Omegát keresem, érintetlenül, aki az ELSŐ és UTOLSÓ lesz életemben, és akit síron túlig szerethetek. Mivel pszichológus (is) vagyok, a Robi által írt "dugás" szó és az általam most leírt SZERETKEZÉS között hatalmas szakadék van. Ahogy a Robi által írt „kefélés” sem állja meg a helyét egy TISZTELHETŐ TISZTA NŐBEN! A többi trágár kifejezés lesújtó az íróra és az amúgy jó sítlusára nézve, mert létezik a latin "penis" szó is, csak az kevésbé érdekes, sőt lehet, valaki nem is érti az olvasók IQ-ját tekintve! Én nem erre vágyom, hanem szeretkezésre, az Egyetlenemmel, aki méltó hozzám, nem csupán azért, mert megbecsültem magam és akit én is minden erőmmel megbecsülök majd. Robival kapcsolatban ezen nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket csalódásként éltem meg, nem ezt szoktam meg Tőle. Főként nem egy konzervatív, klasszikus és módfelett tiszteletreméltó NŐ „virgo intacta” orvosi megnevezésre gondolva. Robi igazán tudhatná, hogy ebből a világból kihaltak a tradicionális értékek, kivesztek a klasszikus nézetek, az arisztokratikus jellemek, éppen ezért vagyok egyedül, mert töretlenül várom azt az EGYET, akivel minden nap ünnep és ajándék lesz, örök őszinte hű boldogságban. Még ha ez mesének is tűnik. Hiszek benne, amíg csak élek! Nem áldozom fel magam senkinek a kedvéért, kizárólag majd az Igazinak, az pedig nem áldozat lesz, hanem ajándék. Nem vagyok megalkuvó és nem hiszek a kompromisszumokban. Én nem hinném azt, hogy a Robi által megnevezett női nemi szervet (egyéb aktusokat) ilyen közönséges módón kellene lealacsonyítani egy „szeplőtlen művésznő” esetében, hiszen a stílus maga az ember. Jómagam pedig valóban nem ezt érdemlem ennyi erény és megőrzött tisztaság, becsület közepette. Lehet ezek nagy szavak, de akárki megismerhet személyesen, nem árulok zsákbamacskát és akkor intelligenciánk találkozik vagy nem. Az én esetemben pedig a testem, érintetlenségem egy meghitt, alázhatatlan, VÉDETT szentély, ez amit hordozok szilárd magatartással magamban. Én soha nem lennék illetlen szavakkal dobálózó akkor, amikor még személyesen nem is ismerem azt, akiről írok, holott lehet, Ő valóban egy "posztmodern Teréz Anya", és lehet, hogy "konzervatív forradalmat indít"... Okkal! Eddig is helyesen döntöttem, hogy soha senkivel nem létesítettem intim kapcsolatot, felületes és hátsószándékkal, mert bizalmatlan vagyok. Joggal. Büszke vagyok a múltamra, az elért eredményeimre, a díjaimra, a diplomáimra, az őszinte emberek elismerő szeretetére. Robit igazán kulturált embernek és férfinak tartom, ám a cikkben bizonyos szavai megléptek egy olyan határt egy intellektuális, művész-szűz NŐ esetében, ahol viszont a tiszteletlenség, és a megbecsülés hiánya köszön vissza. A közönségességet viszont soha nem preferáltam, és a szüzességem iránti tiszteletlenséget pedig meggondolatlannak és felelőtlennek tartom, sértőnek ítélem. Nem is ismer, nem tudhatja, milyen lelki-testi-szellemi kvalitásokkal vívom mindennapjaim. Hangot adtam ennek a médiában, mert tisztátlan és erkölcstelen a világ, és ettől fordult fel a gyomrom, 15 év megélt tapasztalásai után. Magánügyből közügy lett. Én így tudtam védtelen és tiszta maradni egy tisztátlan világban. Színésznőként, nőként, művészként, számtalan diploma birtokosaként úgy vélem nekem a kulturált, kifinomult, ízléses kritika jár. Minden obszcén, trágár és gyalázatos tartalmat abortálva. Javaslom, mindenki nézzen a saját lelkiismeretébe, és gondolkozzon el azon, hogy érdemes-e pálcát törni egy szeplőtlen színésznő felett, aki mindezt ezzel a páratlan nyitottsággal példát statuálva felvállalta ebben a könyörtelen, hazug, irigy, álszent, komolytalan és stílustalan világban. Robinak köszönöm, hogy gondolt rám ilyen vehemenciával. Úgy látom, hogy írásai közül a velem - (RÓLAM) kapcsolatos írása a legolvasottabb és legnézettebb, legmarkánsabb hírértékkel rendelkező. Ezt a statisztikák is láthatóan bizonyítják. Ám ehhez nyilván én kellettem, mint "eszköz", vagy mint aktuális "médiatermék", továbbá az, hogy trágár, illetlen, alpári szavakat is beleolvasszon az amúgy hiteles kontextusba, a még nagyobb olvasottság, megosztások, és hatásvadászat érdekében. Kedves Robi, előbb ismerj meg, nézz a szemembe, hallgassuk meg egymást, és utána mondj kritikát, kérlek! Tedd a szívedre a kezed, kérlek! Én szívesen találkozom Veled, akár még kamerák kereszttüzében is. Eddig is kedveltelek, ezután is, csupán kérlek az elvhű, erkölcseihez ragaszkodó, intellektuális művész-lényt NE vezesd egy másik vágányra, ahová NEM való! Sem az olvasókat... A stílus nem méltó a méltóságteljes tisztasághoz, ami publicitást nyert. Mert: "A DOLGOK ÉRTÉKÉT AZOK RITKASÁGA ADJA"! "

A szavam elakadt... - volna... ha nem ezen rúgózna ma megint a bulvár média...

(Fotók: FB - Puzsér Róbert FB oldala, Bálint Emese FB oldala)